Egy friss kapcsolat kezdetén a párok még sokat beszélgetnek a múltról, jelenről, és arról, hogyan képzelik el a jövőjüket. Ugyanakkor a múlt említésével óhatatlanul előkerülnek a régi szerelmek emlékképei, amit ha lelkesen ecsetelünk a párunknak, felmordulhat a zöld szemű szörny a lelke mélyén. Azt talán mondani sem érdemes, hogy a féltékenység az egészséges határokon belül még imponáló is lehet, de vigyázni kell arra, hogy mikor, mit, és hogyan mondunk el az elmúlt szerelmekről.Aki minket hagyott elEz az emlék talán a legfájdalmasabb, hiszen az eseményeket felidézve a hozzá kapcsolódó érzelmek is előbukkannak. Ennek eredménye az, hogy az arcunkon és a viselkedésünkön egyaránt látható lesz, hogyan viszonyulunk a régi párkapcsolathoz. Ha túlságosan belelovalljuk magunkat a kérdésbe, párunk gondolatai akörül fognak forogni, hogy érdemes lesz odafigyelni erre az exre. A párunk által itt kezdődik a mobiltelefon, e-mail csekkolás, és a tesztelés, hogy mit vált ki belőlünk a régi kötelék említése. Ha viszont szóra sem méltónak tartjuk ezt a múlt homályába vesző förtelmes alakot,
akkor ugyanazt a hatást érhetjük el, mint az előbb leírt esetben. Ilyenkor pontosan azzal keltjük fel párunk érdeklődését, hogy nem akarunk a múltról beszélni.
Akit mi hagytunk elTalán erről az esetről lehet a legtöbbet elárulni a párunknak. Annál is inkább, mivel a kapcsolat elején felállított, ki nem mondott szabályok kialakításában is fontos szerepe van annak, hogy milyen indokkal dobtuk ki előző partnerünket. Így jelenlegi párunk is érteni fog a szituációból és jegyzi, hogy mit nem szabad tennie, vagy hogyan nem szabad viselkednie. Az utálatos szavakkal itt is érdemes csínján bánni, hiszen nincs garancia arra, hogy újdonsült partnerünkkel az öröklétig tartó szerelemben fogunk egyesülni. Ha pedig szakításra kerülne a sor, megfordulhat a fejében, hogy a következő partnernek ugyanilyen becsmérlő módon fogjuk említeni őt.
Távozás közös megegyezésselA „megbeszéltük, hogy mindkettőnknek jobb lesz így” típusú szakítás féltékenység szempontjából a legrosszabb. Ugyanis egyik fél számára sem feltérképezhető, hogy milyen érzelmek maradtak és múltak el. Ezt tetézi az a mondat, hogy „barátságban váltunk el”, hiszen ez indokolja, hogy mai napig fennálló, persze szigorúan baráti kapcsolatról van szó, és „egyikünk sem érez már semmit a másik iránt”. Nyilván ez nem igaz. Az egyik fél mindig többet érez és akar a barátságnál. Az már más kérdés, hogy tesz-e érte valamit, vagy csendben elfogadja a döntést és az új párkapcsolatot. Ekkor viszont az a bizonyos zöld szemű szörny már nem marad meg a morgásnál, hanem elemi erővel tör fel az új partnerből, és kezdetét veszi a harc a régi szerelem emlékével, amelyben nem mindig az élő és jelenlevő ember diadalmaskodik.
Dani Erika
Fotók: Dreamstime 
