A tetoválás nem új keletű divat. Több ezer éves múltra tekint vissza a testfestés művészete. Már az ókori Egyiptomban, Ázsiában, és a bennszülött törzsek között is megvolt az a réteg, akik tetoválásokkal díszítették a testüket. A testfestés okai a maival nagyon hasonlóak, hiszen a bátorság, a férfierő, a szexuális indíttatás kifejezése a múltban és a jelenben is fontosak. Az egyiptomi társadalomban leginkább
a gazdagabb réteg kedvtelése volt a testfestés, amit természetes, növényi festékekkel vittek fel a bőrre - célja leginkább a szépség hangsúlyozása, a rang vagy isteni erő kifejezése lehetett. Az ősi
Kínában leginkább a harcművészetekhez kapcsolódó ábrákat kedvelték, és gyakori volt a
sárkány és a
tigris ábrázolása. De nem csak a férfiak
dicsekedhettek szépen kidolgozott ábrákkal, bizonyos törzsek
női tagjai ugyancsak festették magukat, például
kézfejükre virágmintát rajzoltak – s több kultúrában rajzolnak ma is - szépségük szimbólumaként. Más népcsoportok pedig egyfajta
stigmaként használták a tetoválást, és a bűnözőket jelölték meg vele.
A tetoválás divatjának Európába kerülése egyértelműen az afrikai és ázsiai népektől származó motívumokon alapszik, amely a hajózás korában terjedt el, és a matrózok előszeretettel tanulták ki a testfestés minden mozzanatát.
Eleinte a felsőbb rétegek hóbortja volt a tetoválás, de később egyre inkább az
alsóbb munkásosztály „rajzoltatott” magára tartós mintákat.
Ugyanakkor
sokáig lenézték azokat az embereket, akik valamilyen mintát hordtak a testükön, mert a tetoválást a társadalmi elvárások elleni lázadásnak gondolták, vagy épp élt még a sztereotípia a bűnözőkkel kapcsolatban. A
tengerészek, katonák körében a háborúk idején volt nagy divat a hazaszeretet, a bátorság, az erő jelképeit, és az otthon hagyott családtagok képét magukra varratni – s ez nagy divat volt még a közelmúltban is,
alig 20-30 éve.
Furcsa, hogy
még ma is vannak emberek, akik irtóznak a tetováltaktól, sőt félnek tőlük. Egy felelős beosztásban lévő embernek például nemigen lehet tetoválása, hacsak nem olyan helyen, amit a ruha teljes mértékben eltakar. Egy orvos, egy ügyvéd, egy politikus ne hordjon tetoválást - gondolják a konzervatív emberek. De egy kőműves, egy börtönviselt, vagy egy tűzoltó nyugodtan magára tetováltathat bármit. Ez a szimbolizmus talán a férfierő megnyilvánulásának színtereihez köthető, ám
egy nőnél a szexuális vonzerő, a figyelemfelkeltés, a test díszítése az ok.
Mindezek után viszont alapvetően
tetoválásdivatról nem lehet
beszélni, ám mindig vannak
jobban preferált motívumok, mint a nonfiguratív minta, a különböző állatok - amelyek szimbolikus jelentéssel bírnak -, az egyes rajongások "tárgyai", netán a keleti kultúrákhoz való vonzódás jele vagy az Istenbe vetett hit megjelenítése - a vallási kultúrkör egyes személyei, jelenségei. Ugyanakkor mostanság már
ritka a férfiak és nők alkarjának belsőfelére tetovált szív, természetesen a kedves becenevével (Rózsi vagy Józsi), pedig a ’70-es évektől kezdve ez nagy számban előfordult.
A 21. századi tetoválók már a
legmodernebb gépekkel dolgoznak, gyönyörűen rajzolnak és nagyon precízek, valamint rengeteg tanáccsal látják el a tetoválásra vágyókat - nem csak a tetovált bőr ápolásával kapcsolatban, hanem az épp
divatos színek, minták tekintetében is. Örökké tartó tetoválás esetében azonban mindig ugyanaz a javaslat, vagyis, hogy
jól meggondolva, hosszas mérlegelés után szabad csak rászánni magunkat, mert a későbbi eltávolítás még manapság is - csak kínok között valósítható meg.
Dani Erika 
