Galambirányitású rakéták, betonbútor, gőzrepülő - 50 tudományos ötlet, amelyből semmi se lett. Pedig az „agyágyúk” közt – a gőzlégitársaságban gondolkodók mellett – olyan nevek is helyet kapnak, mint Skiner vagy Edison.A héten jelent meg Nagy-Britanniában az a könyv, mely egész csokornyit ismertet igencsak merész tudományos ötletekből.
Albert Einstein szerint, ha egy ötlet első hallásra nem tűnik abszurdnak, akkor reménytelen. Ehhez a tézishez pedig tökéletesen tartották is magukat a könyvben említett "agyágyúk".
Elsőként érdemes kitérni
B. F. Skinner amerikai tudósra. Ő 1941-ben szentül hitte, hogy galambok révén lehet legyőzni Hitlert, illetve a náci Németországot: gerlevezérlésű rakétákkal. 3 éven át foglalkozott a dologgal, galambokat idomított, bemutatta hajómodellen a sikeres rakétatámadást, végül mégsem kezdődött el fegyverének sorozatgyártása, mert a hatóság nem akart halálos fegyvert bízni az állatokra.
Két brit férfi gőzrepülőt tervezett 1841-ben sőt, egész flottát, mert rögvest
gőzlégitársaságban gondolkodtak. Elképzelésük szerint füstölgő gőzrepülőjük egyszerre 12 utast 1600 kilométeres távolságra repített volna. A vállalkozáshoz már a reklámkampány is beindult: az egyik óriásplakáton a gőzrepülő az egyiptomi piramisok felett szárnyal. A valóság földhözragadtabb maradt: sikerült ugyan repülni gőzerővel, de csak 10 métert.
Edisonnak sem jött be minden ötlete. A
betonbútor például nagyon nem. Pedig a feltaláló annyira biztos volt az üzleti sikerben, hogy vett egy cementgyárat. Néhány betonkanapét és zongorát azért el tudott adni.
Az 1950-es években felmerült, hogy
betetőzik New Yorkot, mármint befedik hó ellen.
Richard Buckminster Fuller meg is tervezett egy 3 kilométer széles, viszonylag könnyű tetőt, amelyet 16 helikopter emelt volna a helyére összehangoltan. A tető másfél kilométer magasan helyezkedett volna el Manhattan felett .
Említést érdemel még a döbbenetes ötletek és elméletek közül
Horace Fletcher, akinek a fogyókúrás diétáját hallva sokak szája maradhatott tátva. Ő az 1890-es években jeleskedett azzal, hogy az egyes ételekhez
ideális rágásszámot számított ki, amivel fogyni lehet. Fletcher követőinek addig kellett rágniuk az ételt, míg az folyékonnyá nem vált. A kenyér "cseppfolyósításához" Fletcher kalkulációja szerint pontosan 70 harapás kellett - falatonként -, de ez csupán röpke kóstoló volt például a gyöngyhagymához képest, amelyhez a diétaguru 700 rágást rendelt.
A könyvből a brit Independent című lap adott kóstolót.
Tréfa Nikoletta / MTI 
