1881. október 25-én született a múlt század egyik legnagyobb, legismertebb, legsokoldalúbb és legsikeresebb képzőművésze. Pablo Picasso nem csak festett, alkotott szobrot, kerámiát, mozaikot, belekóstolt a színpadi tervezésbe, sőt grafikák is kerültek ki a kezei alól.Pablo Ruiz Picasso az andalúziai Málaga városában látta meg a napvilágot. Apja maga is festő volt, ám amikor felfedezte fia tehetségét, minden erejét az ő támogatására fordította. Picassót tizenöt évesen felvették a Királyi Képzőművészeti Akadémiára, de ő inkább
Párizsba utazott magát képezni. A fény városában számos ismeretséget kötött, baráti körébe tartozott egyebek között Henri Matisse, Guillaume Apollinaire és André Breton.

Stílusa egymásba átívelő korszakokra bomlik: az 1901 és 1904 közötti
kék korszakot a szegények világának ábrázolása uralta, 1906 után a
rózsaszín periódusból származó vásznaira a könnyedebb, lírai hangvétel jellemző, témáit ekkor gyakran merítette a
cirkusz világából. Az 1907-ben festett
Avignoni kisasszonyok című művében radikálisan szakított a korábbi századok művészeti elképzeléseivel, ma ezt tekintjük a
kubizmus és az absztrakt művészet felé tett legjelentősebb lépésnek, amely egyben beharangozta a kubizmus első korszakát, az
analitikus kubizmust.
1912 után
szintetikus kubizmus jellemzi,

formái nagyobbak, simábbak és fényesebbek, e korszak legismertebb alkotása
A három muzsikus. Az Orosz Balett egyik balerináját, Olga Koklovát vette feleségül, s bekerült a felső tízezer világába. Picasso több szerelmi kapcsolatba bonyolódott és több gyermeke is született, de csak 1961-ben nősült meg másodszor.

Az első világháború után visszatért a rendhez, a
neoklasszikus stílushoz, központi motívuma az addigi
bohóc helyett a minotaurosz lett. Ez bukkan fel talán leghíresebb képén, az 1937-ben készült
Guernicán is. A spanyol polgárháborúban a németek által porrá bombázott város ihlette kép
a háború embertelensége ellen tiltakozik, s alkotóját azonnal a politikai hírességek sorába is emelte. 1946-ban a Földközi-tenger partjára költözött, ekkoriban rajzolta a híres
Békegalambot. Élete utolsó korszakát
a stílusok folyamatos változása, keveredése jellemezte, lényegében már ekkor felfedezte a
neo-impresszionizmust.


Picasso
különcségét, provokatív magatartását műveinek eladásában és népszerűsítésében is felhasználta. Élete tele volt botrányokkal, kegyetlenül bánt gyerekeivel és a nőkkel sem volt kíméletes, a közönség azonban mindezt megbocsátotta neki. Élete végén is ugyanaz a bohém maradt, mint fiatal korában. Stílusosan halt meg, barátait szórakoztatva egy vacsorán 1973. április 8-án.
Rendkívül termékeny művész volt,
több mint 13 ezer festményt, 100 ezer nyomatot és metszetet, 34 ezer könyvillusztrációt, 300 szobrot hagyott maga után. Festményei ma is rekordárakon kelnek el, 2004-ben a
Fiú pipával című képért 104 millió dollárt fizettek.
A képek kattintással nagyíthatók!Váczy Laura / MTI