…Avagy érdekes babonák övezik a gyermekáldást
Az élet minden területéhez kötődnek hiedelmek, babonák, amelyek egy részét még ma is őrzi kultúránk. Vannak azonban olyan érdekességek, amelyek nagyon is meghatározták elődeink szokásait, habár a tudomány fejlődésével később megdőlni látszottak és kivesztek a köztudatból.Jellemzően a nők a babonásabbak, így hozzájuk kötődik a legtöbb hiedelmi hagyomány. A gyermekáldás pedig még ma is meglehetősen misztikus eseménynek számít egy nő életében, ami óhatatlanul magával hozza a régmúlt babonákat.
Gólya hozza a kisbabát?A gyerekek hamar rájönnek a turpisságra, amikor a szülők ezzel a mondattal szédítik őket, viszont nem volt ez így néhány századdal korábban. Ugyanis őseink hittek abban, hogyha gólya köröz valakinek a háza felett, akkor hamarosan gyermekáldás várható abban a családban. Az új családtag érkezésének felismerésére számtalan babona keringett az emberek között, amit talán még mi is ismerhetünk. Ilyen például az asztalon felboruló pohár esete: aki felé a pohár borul, ott keresztelő lesz. Ehhez fűződik még az is, hogyha koccintáskor a poharak egymás útját keresztezik, akkor ugyancsak keresztelő várható.
Rizzsel, búzával a termékenységértA régmúlt időkben a házasság alapvető feladata - a vagyonszerzésen
túl
- az utódnemzés volt. Ha az esküvő utáni egy-két évben egy párnak nem született gyermeke, az már közszájon forgó eseménynek számított, és az idősebb asszonyok mindenféle mágikus tanáccsal látták el a fiatalasszonyt, hogy minél hamarabb áldott állapotba kerüljön. Már a lakodalom idején is mindent elkövetett a násznép, hogy ez teljesüljön. A friss házasokat rizzsel, búzával szórták le, hogy azok ne legyenek magtalanok. A hitvesi ágyba fiúgyermeket hempergettek, hogy fiú utódja szülessen a párnak, de ha az esküvői menet kisgyermekkel találkozott az úton, akkor azt is mindig bíztató jelnek tekintették. Később pedig javasolták, hogy az asszony dugja a férje valamelyik szerszámát a párnája alá, hátha hamarabb sikerül teherbe esnie.
Biztos, ami biztosA kismamák körében még ma is divat, hogy a nagy hír elújságolása előtt kivárják az első három hónapot, ami talán érthető is, hiszen addig spontán is megszakadhat a terhesség. Azonban onnantól már látható jelei is lehetnek a várandósságnak. Régebben az édesanyák azért nem vásároltak vagy varrtak gyermeküknek kelengyét a születésig, mert egyrészt ultrahang hiányában nem tudhatták, hogy a jövevény fiú lesz-e, avagy lány, másrészt pedig féltek attól, hogy halva jön világra a babájuk. Ez még ma is szokás a várandós nők között, annak ellenére, hogy már könnyen kideríthető a baba neme és a bölcsőhalál is igen ritka.
Torz dolog = torzulás? Páros gyümölcs = ikerszülés?
A hiedelmek nagy részét az olyan tilalmak teszik ki, melyeknek egyértelmű célja, hogy egészséges gyermek szülessen, aki lehetőleg fiú. A legfontosabb hiedelem, hogy a terhes nő ne csodálkozzon rá torz, ijesztő dolgokra, különben a gyermeke is olyan lesz. Ugyanakkor nem szabad kutyába, macskába belerúgni - amit egyébként jóérzésű ember nem is tesz meg -, különben sokáig ideges, sírós lesz az újszülött. Az ikerszüléstől még inkább féltek az asszonyok, hiszen nem volt divat a császármetszés, így kénytelenek voltak hagyományos úton világra hozni gyermekeiket. Ez viszont ikerbabák esetében hosszadalmas és veszélyes dolog volt, ami gyakran vagy a gyerek, vagy az anya életébe került. Épp ezért - a hiedelem szerint - kerülni kellett a páros gyümölcsök fogyasztását, amit az ikerterhesség jelének tekintettek.
Nuku bor, nuku hagyma, nuku bab?Terhes asszony nem ihatott bort, mert attól buta gyermeke születik. Ma már tudjuk, hogy kis mennyiségű, minőségi borból nyugodtan ihat a kismama, még jót is tesz, azonban a nagymértékű alkoholfogyasztástól ténylegesen tartózkodni kell, mivel ezzel romlik a baba fejlődésének üteme, s valóban nem lesz egészséges! Ugyancsak tiltották a hagymás- és a hüvelyesek ételek fogyasztását, mert úgy tartották, hogy ezektől kiütéses, pattanásos lesz a gyermek. Ezt a tudomány már felülírta azóta, hiszen a hüvelyes növényekben rengeteg olyan vitamin van, amire szüksége van a magzatnak a normális fejlődéshez, igaz ugyan, hogy puffasztó hatása miatt az orvosok nem javasolják nagymértékben.
Kék szem, dús haj és anyajegy a vonzás törvénye alapjánA születendő utód kinézetét is befolyásolhatta az, ha bizonyos dolgokat megtett a várandós nő. Ha hajas kukoricát lopott, akkor dús hajú gyermeke lehetett, ha pedig kék szemű, szép gyereket szeretett volna, elég volt csak jól megnéznie magának egy ilyen gyermeket, és akarni, hogy az övé is kék szemű legyen. Egyes új keletű nézetek szerint ezt a vonzás törvényének is hívják, ami sok esetben működik, bár a kék szemet inkább a genetikai adottságok szabályozzák. Hasonló elgondolás alapján a hétköznapok során az állapotos asszonynak vigyáznia kellett arra, hogy ne essen rá gyümölcs, és még véletlenül se dobják meg vele, mert ott, ahol
eltalálják anyajegyes lesz a gyermek. Sőt, az anyajegynek hasonló formája lesz, mint a „delikvens” gyümölcsnek. Ha mégis előfordult ilyen „gyümölcsös baleset”, akkor a gyümölcsöt felkapták és a fenekükhöz érintették, hogy kevésbé legyen látható a szégyenfolt, merthogy az anyajegyet annak tartották.
A gyors és könnyű szülés módszereiA hálószobában zajló dolgokról és a szülést övező eseményekről tabu volt beszélni a múltban, így nem volt ritka, hogy a terhes nő szinte semmit nem tudott arról, hogy mi vár rá. Az asszonyok különféle amuletteket hordtak magukon, hogy minél könnyebben tudjanak szülni, de hatásosnak vélték azt is, ha a kismama leült a bejárati ajtó küszöbére, egyik lábát befelé, másikat kifelé mutatva. A terhes nőnek nem szabadott szárítókötél alatt átmenni, vagy cérnával, fonallal kapcsolatos munkát végezni, mert úgy hitték, hogy emiatt szülés közben a gyermek nyakára tekeredhet a köldökzsinór.
Fiú-e, avagy kislány?Ma is élő szokás, hogy a terhes nők a környezetüket szemlélve próbálnak összefüggést találni a saját és mások tapasztalatai között. Sokan úgy gondolják, hogy a hegyes hasforma kisfiút jelent, míg a laposabb has, széles csípő inkább kislányra vall. Ennek megállapítására szokás a jegygyűrűs vizsgálat is, amikor láncra fűzik a karikagyűrűt, és a pocak fölé tartva várják, hogy az kilengjen körkörösen, vagy épp hosszában.
A babonák és hiedelmek a gyökereinkhez vezetnek vissza, azonban sosem szabad elfelejtenünk, hogy az orvosi tanács ezeknél mindig előbbre való. Nem hagyatkozhatunk csupán a javasasszonyok és füvesemberek segítségére, hiszen a tudomány ezek többségét már elavult módszerként tartja számon. Érdekességként azonban kiváló forrás arra nézve, hogy nagyanyáink és dédanyáink hogyan viselték a várandósság időszakát.
Dani Erika
