A férfi és női barátságok mind ugyanúgy kezdődnek. Egy találkozás, egy beszélgetés során a felek érzik, hogy egy hullámhosszon vannak, közös az érdeklődési körük, hasonlóan gondolkodnak a világ dolgairól. De vannak bizonyos sztereotípiák, ami szerint a nők csak a divatról, vagy a gyerekről és a pasikról tudnak beszélni, míg a férfiak a kocsikról, a nőkről és a fociról. De valóban így lenne?
A férfi és a női barátság indulására is igaz, hogy ha nem mindenben passzolnak is össze a gondolatok, attól még nincs nagy baj, hiszen ettől lesz változatos a kapcsolat: mindig újabb dolgokat képesek megmutatni egymásnak a felek. Ebben egyeznek a barátságok. De ezen túlmanően kár lenne a sztereotípiák alapján beskatulyázni a nemek szerinti barátságokat, hiszen vannak nők, akik ugyanúgy szeretik az autókat, mint a férfiak, és vannak férfiak, akik ugyanúgy tudnak áradozni arról, hogy micsoda fantasztikus élmény apának lenni, mint a nők az anyaságról. Azonban vannak olyan különbségek, amelyek kevésbé közismertek, mégis, annál igazabbak.
A női barátságok gyakran felszínesnek látszanak, mivel nem egy-két barátnővel tartják a kapcsolatot, hanem szinte minden régi és új viszonyt megpróbálnak jól ápolni. A férfiak körében ez nem divat. Ők egy-két olyan mély barátságot tartanak szinten, ami hosszú ideje tart, értük a tűzbe tennék a kezüket, a többieket viszont csak havernak tartják. A nők nem igazán tesznek ilyen különbséget, ők vagy jóban vannak valakivel, és az már barátnőnek számít, vagy pedig nem, viszont az már ellenség.
Mint minden kapcsolatban, a barátságban is előfordulnak viták, összeveszések,
de talán ebben mutatkozik meg a másik nagy különbség férfi és női barátságok közt. A férfiak sokkal nehezebben látják be, ha hibáznak. Magukban még csak-csak bevallják, hogy lehetett volna másképp is rendezni a dolgokat, de az, hogy ezt nyilvánosan elismerjék, szinte lehetetlen, hiszen így csorbul férfiúi mindenhatóságuk. A bocsánatkérés szinte szóba sem jöhet a legtöbb helyzetben, így inkább képesek egy jól működő barátságot akár örökre felrúgni, és keresni egy pótlékembert, akivel aztán újra megpróbálják felépíteni mindazt, amit az előző "delikvensnél" leromboltak. Sajnos ez már ritkán szokott sikerülni.
Ugyanakkor a nők összeveszésével ritkán valósul meg az úgynevezett „örihari”. A nők sokkal jobban ragaszkodnak emberekhez, érzésekhez, jobban el tudnak merengeni a múlton, többet gondolkoznak azon, hogyan lehetne rendezni a helyzetet. Ennek legtöbbször bocsánatkérés és sírva egymás nyakába borulás a vége, miközben azt ismételgetik, hogy „jaj, milyen buta voltam, én vagyok a hibás, ezt nem kellett volna, azt nem kellett volna” és egymást túllicitálva bizonygatják, hogy melyikük volt a nagyobb balfék.
Lehet a barátjukról megítélni embereket, a mondás is ezt bizonyítja, de a javaslatom inkább az, hogy a barátságáról kellene. Az, hogy ki és hogyan viselkedik a barátjával, vagy épp milyen áldozatot képes meghozni érte, sokkal inkább mutatja azt, hogy milyen ember az illető, mintsem a barát személye alapján ítélkezzünk. Mindkét nem a tökéletes barátságot keresi, és más-más módon ápolja azt, de pálcát törni addig senkinek nincs joga a nemek fölött, amíg a mi kapcsolataink is hasonlóan működnek.
Dani Erika
