Japán kutatók szerint a császárpingvinek - melyek átlagosan 5,7 percet tartózkodnak a víz alatt egy-egy merülés alkalmával(!) - a lankadó szárnycsapások miatt úsznak a felszínre levegőért egy hosszú merülést követően. Vagyis nem az eltelt idő, hanem a lankadó izomerő készteti őket a felszínre.
Kozue Shiomi, a Tokiói Egyetem kutatója és csapata úgy véli, hogy a mélyre lebukó császárpingvinek merülési idejét az korlátozza, mennyi erőt képesek izmaik kifejteni a merülés előtt vett levegővel.
Kozue Shiomi a pingvinek közt
A madarak szárnyaikkal evezve lökik magukat előre a vízben, ez teszi lehetővé gyors úszásukat. A kutatók tíz szabadon mozgó pingvin több mint 15 ezer merülését, valamint - ellenpéldaként - a vizet három jégbe vájt lyukon keresztül megközelítő pingvin közel ötszáz merülését vizsgálták meg. A merülési idők mérése kimutatta, hogy a szabadon mozgó állatok - tehát amelyek nem a lékeken át közlekedtek - átlagosan 5,7 perces vízben töltött tartózkodási időt követően kezdtek el a felszín felé úszni, míg a lékeken keresztül közlekedők gyakran hosszabb ideig is elmaradtak mielőtt visszafordultak a felszín irányába.
A pingvinek merülési gyorsulását vizsgálva a kutatók kiszámították, hogy átlagosan 237 szárnycsapás megtétele után kezdenek el a felszín felé úszni. Ebből arra következtettek - a Journal of Experimental Biology című folyóiratban közölt tanulmányuk értelmében -, hogy a felszínre való visszatérést nem az eltelt idő, hanem a szárnycsapások száma, és ezáltal feltehetően a lankadó izomerő határozza meg.
Tréfa Nikoletta / MTI
