Mikroszkopikus méretű tragédia nyomaira bukkant egy nemzetközi paleontológus csoport, amikor egy 100 millió éve szénné égett krétakori maradványt vizsgáltak. Egy erdőtűz során faszénné vált parányi virágon egy páncélosatka 0,2 milliméteres fiatal egyedét ismerték fel, amint az épp a virág egyik pollenzsákjába dugja a fejét.
Amikor az állatot elérte a tűz, épp
a virág pollenjét eszegette - magyarázta Torsten Wappler, a kutatást vezető Bonni Egyetem kutatója a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása szerint. A virágon talált ürüléknyomok pedig az ezt megelőző étkezésekről tanúskodnak. Mivel a virágot gombafonalak szőtték át, valószínűsíthető, hogy már hervadtan a talajra esett, mielőtt a páncélosatka belemászott - részletezte a bonni paleontológus.
1997 óta a kutatók a Németország nyugati részén található Bergisches Land üledékrétegeiből ősi virágok és ízeltlábúak százait tárták fel. A leletek különösen ép mivolta betekintést enged egy rég letűnt kor ökoszisztémájába. A kövületek ugyanis fontos krétakori változásról tanúskodnak: akkoriban jelentek meg a virágos növények, és ezzel bekövetkezett a növények történelmének legjelentősebb áttörése. Rövid időn belül kialakult nagyjából 440 családjuk, amelyekbe ma mintegy 250 000 faj tartozik.
A virágos növények térhódításával az ökológiailag fontos ízeltlábúak is gyors evolúción mentek keresztül. A változás még a szárazföldi gerinceseket is érintette - így a krétakor joggal tekinthető döntő korszaknak a mai szárazföldi ökoszisztémák keletkezése szempontjából.
A páncélos atkák pedig
napjainkban is élnek és virulnak, ha a légszennyezés ezt engedi. Ugyanis a páncélosatkák bárhol megélnek, így az se zavarja őket, ha lakóhelyük éppen a város egyik legforgalmasabb útja mentén található. Egy négyzetméternyi területen akár több ezer parányi rovar is élhet, így gyűjtésük viszonylag egyszerű. Ugyanakkor A páncélosatkák jól mutatják a környezetszennyezés, globális felmelegedés okozta problémákat is, így új jelzőállatként segíthetnek a kutatóknak a hatások felderítésében.
Szegedi kutatók a páncélos atkák DNS-szekvenciáit kutatják, hogy a külsőleg, morfológiailag nagyon különböző fajok genetikai jellegzetességeit megismerhessék.
Tréfa Nikoletta / MTI / Hirado.hu
