Az edzőtermek, a fogyókúrák és a fogyasztó termékek választéka hatalmas, s a csapból is az folyik, hogy hogyan lehet minél hamarabb sok súlytól megszabadulni. Van azonban egy másik tábor is, amelyik épp azt hangoztatja, hogy a boldogság titka, ha sínylődés helyett olyannak fogadjuk el magunkat, amilyenek vagyunk. De akkor hol az igazság?Többek közt még az igen hitelesnek tekinthető orvosok és dietetikusok is azon munkálkodnak, hogy minél kevesebb túlsúlyos ember legyen hazánkban, hiszen a súlyfelesleggel küszködők élettartama sokkal kevesebb, mint az átlagos testalkatúaké. Rengeteg betegség forrása lehet a túlsúly, mint például a szívbetegség, a cukorbetegség, a mozgáshiányból kifolyólag ízületi gyulladás, a vizesedés, a trombózis, vagy épp a magas vérnyomás. S ez mind-mind elrettentő lehet a duci emberek számára.
Ott van azonban a másik tábor, akik pont azt hangoztatják, hogy a lényeg azon
van, ha elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, mondván, a boldogságot nem a sínylődés rejti, az élet pedig túl rövid ahhoz, hogy folyamatos megvonásban éljünk. Mindzzel néhány kilo többlet esetén nincs is probléma, de nagyobb feleslegnél balgaság lenne azt hinni, hogy először a kisebbségi érzést kell feldolgozni. Ugyanis igenis oda kell állni a tükör elé, fel kell pattanni a mázsálóra, és tudomásul kell venni a változás szükségességét - főleg akkor, ha valamilyen betegség panaszai már bekopogtattak hozzánk.
Ám nem elég sanyargatni magunkat a nem evéssel: tetszik vagy sem, mozogni is kell! Ugyanakkor nem kell szégyellni orvostól, dietetikustól segítséget kérni, hiszen nekik ez a munkájuk - s nyilván jobban örülnek annak, ha csak a súlyfeleslegre kell megoldást találniuk, mintha már különböző tünet együttesekkel esünk be hozzájuk.
Tehát: ha már ducik vagyunk, fogadjuk el magunkat köntörfalazás nélkül? Győzzük le a kisebbségi komplexust? Ha bármiféle módunk is van rá, a válasz NEM. Viszont első lépésként a lustaságot kell legyőzni, és túllépni azon a hiedelmen, hogy „nekem úgysem sikerülne”.
Ugyanakkor az orvosi felügyelet, és a családi-baráti figyelem sokkal nagyobb erőt és kitartást ad, mintha csak magunk próbálnánk a változást elérni. Mert az akaraterő igenis legyőzi a vágyat, legyen szó süteményről, csokoládéról, vagy egy jól átsült, zsíros csülökről. Ma már vannak olyan diéták, amelyek közben nem kell éhezni és nem megterhelők a szervezet számára. É mellett nem utolsó szempont, hogy türelemmel legyünk a testünkhöz, hiszen nem holnap leszünk vékonyak, és nem is a jövő hónapban, hanem akár évekbe is telhet a fogyás. De sosem szabad csüggedni, vagy feladni: igen is sikerülhet, csak elhatározás és kitartás kérdése!
Dani Erika
