A 85 millió éves iharkúti lelőhelyről többek között dinoszauruszok, repülőhüllők és kerek őshalak maradványai kerültek elő az idei, tizenegyedik ásatási szezonban.A lelőhelyet még 2000-ben felfedező
Ősi Attila paleontológus mindenekelőtt a
Rhabdodontida dinoszauruszok fosszíliáira hívta fel a figyelmet. A kizárólag Európából ismert dinoszauruszcsoport tagjai a hátsó lábaikon járó növényevők voltak, amelyeket a fogkoronákon látható függőleges irányú barázdák tettek jellegzetessé.
- A bakonyi dinoszauruszok a Rhabdodontida család legkorábbi
ismert képviselői, 85 millió évesek, míg az összes többi ennél
fiatalabb. Az ausztriai leletek körülbelül 83-84 millió évesek, az erdélyi és a spanyolországi fosszíliák pedig 75-70 millió évesnek saccolhatók. A Rhabdodontida több olyan csontja is előkerült idén, amelyet még nem ismertünk, vagy ha ismertük, nem voltak ilyen jó állapotban. Találtunk egy nagyon szép felkarcsontot, ami azért fontos, mert egyebek között következtetni lehet belőle az állat testméretére. A lelet alátámasztja azt a feltételezést, hogy ez a dinoszaurusz legfeljebb 2-2,5 méter magas lehetett, míg Európa más vidékein előkerült rokonaik elérték a 3-4 vagy akár 5 méteres testhosszt is - magyarázta Ősi Attila, aki szerint nem lehet tudni, hogy egy eddig ismeretlen fajról van-e szó, és hogy esetükben az úgynevezett szigeteffektus érvényesült-e.
Izoláltan, egy szigeten hosszú időn át elzártan létező fauna esetében nagyon gyakori az óriásnövés a kisebb állatoknál vagy a törpenövés a nagyobb állatoknál.
- Összehasonlító csontszövettani vizsgálatokat is akarunk végezni az erdélyi, ausztriai és franciaországi leletekkel egybevetve, hogy eldönthessük a kérdést - tette hozzá a paleontológus.
Ugyanakkor előkerültek
a magyar páncélos dinoszaurusz, a 4,5 méteres
Hungarosaurus tormai fiatal egyedeinek koponyacsont-darabjai is.
- Jóval kisebbek a csontok, mint a korábban találtak, ezek valószínűleg egy vagy több kölyöktől származnak. A leletek azért fontosak, mert általuk sok mindent megtudhatunk e faj egyedfejlődéséről - magyarázta
Ősi Attila kitért az
Azhdarchidae-családba sorolt repülő hüllőre is, amelynek egyebek között végtagcsontjait és csigolyáit tárták fel.
- Előkerült egy töredékes vállöv és a vele ízesülő felkarcsont-töredék, bár nem tudjuk, hogy ugyanazon egyedtől származnak-e. A csontokat szerencsére pirit töltötte ki, és a folyamat nagyon gyorsan zajlott le, így a csontok a később lerakódott kőzetrétegek terhelése alatt sem nyomódtak össze, hanem 3D-ben őrződtek meg - jegyezte meg a kutató.
Az idei ásatási szezonban a ma élő korallcsipegető halakhoz hasonlatos
Pycnodontiformes újabb fosszíliáit, állkapcsait, fogait is találták meg. Ezek teste kör alakú, oldalról lapított volt, és akár az egy métert is elérték. Szájuk a test hossztengelyéhez képest ferde, lefelé irányuló. Állkapcsaikban több sorban sorakoztak az igen masszív, sima vagy díszített, leginkább a babszemekhez hasonlatos fogak, amelyekkel könnyűszerrel összeroppantották a csigákat és kagylókat. Az iharkúti leletek különlegessége, hogy bizonyítottan édesvízi rétegekből kerültek elő, szemben a csoport legtöbb tagjával, amelyek tengeri élőlények voltak.
- Valószínűleg felúszhattak a folyón táplálkozni, esetleg ívni, vagy huzamosabb időt is tölthettek az édesvizekben - vélekedett Ősi Attila, megjegyezve, hogy az iharkúti Pycnodontiformes halhoz hasonlatosan édesvízi volt a "Bakonyban" élt moszaszaurusz is, amely egyébként a kréta kori tengerek egyik csúcsragadozója volt.
Az idei feltárások során találtak növénymaradványokat - magvakat, levéllenyomatokat - és egy olyan fatörzset is, amely megőrizte eredeti, hengeres alakját. Rengeteg borostyánt is összegyűjtöttek, amelyek vizsgálatával a korabeli rovar- és növényvilág ismerhető meg.
Tréfa Nikoletta / MTI
Fotók: illusztráció 
