A generációs különbségek miatt a szülők mindegyike tátott szájjal nézi végig gyermeke útkeresését, és a családi kommunikáció leegyszerűsítve két mondat körül forog: „Bezzeg az én időmben!”, és „Ej, ezek a mai fiatalok!” Pedig a kedves szülők nevelési módszerei és -példamutatása sokat nyomna a latban, hogy gyerekeik a társadalmi normák mentén fejlődjenek egyéniséggé.Közösség és egyéniségA pszichológia sokat foglalkozik a tinédzserek problémáival, hiszen átmeneti korszak
ez: már nem gyerek, de még nem is felnőtt az ifjonc; épp ezért gyakran kerül olyan helyzetbe, amiben nem tudja, hogyan viselkedjen, hogyan reagáljon. A szülők számára a legnehezebb feladat
megérteni és segíteni ezt az időszakot, mert bizony már húsz-harminc - vagy akár még több - év is eltelt azóta, hogy a művelődési házban tartott délutáni matinén megismerték a férjüket, feleségüket. A csajozási és pasizási szokások bizony átalakultak, ami főleg az ismerkedés színtereinek változásában vehető észre. Talán az egyetlen
hagyományos helyszín az iskola, azonban ott szabályok közé vannak szorítva a gyerekek. Ki ne emlékezne a gólya-esküre, amiben ünnepélyesen megfogadjuk, hogy nem csókolózunk a folyosókon, eldugott sarkokban, és a szerelmi ügyeket iskolaidőn kívül intézzük. De ugye a szabályok arra valók, hogy megszegjük ezeket, így születhettek meg az első nagy szerelmek és így tapasztalhattuk meg a hatalmas csalódásokat is. Ebben a
közösségnek nagyon nagy szerepe van, hiszen a barátok, az osztálytársak véleménye rettentő fontos, és aki a közösség tanácsait nem fogadja meg, vagy nem alkalmazkodik, az könnyedén kívül kerülhet a „bizalom körén”. Egy tinédzsernek pedig annál rosszabb élménye nem is lehet, minthogy elveszti a valahová való tartozás érzését. A szülők feladata, hogy az
arany középút felé tereljék kamasz gyerekeiket, és ne abból álljon a kommunikáció, hogy „ha az a gyerek a kútba ugrik, te is utána ugrassz?”
Ahogyan a csajok csináljákA lányokat az idők kezdete óta szigorúbban fogták, mint a
fiúkat, mégis talán könnyebb dolguk nekik van „párválasztás”, ill. célirányos fiúzás tekintetében. A női emancipáció odáig jutott, hogy
a nők is udvarolhatnak, és sajnos udvarolnak is, bármennyire próbálják fenntartani büszkeségük látszatát. Ezt csak fokozzák azzal, hogy a
közösségi oldalakra tenyérnyi ruhadarabokban fotózzák magukat a tükörből, torzabbnál torzabb arckifejezéssel és -pózokban. Így adva alkalmat arra, hogy a fiúk szétnézhessenek a „húspiacon”. A fotóra dobnak egy „
lájkot”, mely újabb „lájkokat” szül és melyekből véget nem érőnek tűnő „
bökdösés” lesz, majd „chat”-elés, abból randizás, s találkozásból pedig közös csücsörítős fotó egy bevásárlóközpont mosdójából vagy épp valamelyik próbafülkéjéből. Amikor pedig már „kapcsolatban” vannak, jön a könyörgés a szülők felé, hogy ott aludhasson a fiú a lánynál, lehetőleg minden hétvégén. Ha ez nem jön össze, még mindig ott a jól bevált hazugság, hogy „Ma a barátnőmnél alszom!”, amire a szülő mosolyogva rábólint - hiszen mobiltelefonon bárhol „ellenőrizhető” a helyzet. Ha pedig szakításra kerül a sor, akkor
a család egy emberként áll a lány mellett, hogy az a gonosz, csúnya fiú mit tett a drága kislányukkal.
Ahogyan a fiúk csináljákAz internet óriási választékot ad a fiúk számára. Csak
szét
kell nézni a már említett „húspiacon”, kiválasztani a nekik tetsző női egyedet, és máris lehet bökdösni a Facebook-on. S persze akkor sincs nagy baj, ha épp lepattintja őket egy-egy kiszemelt, hiszen a demográfiai adatok szerint még mindig a lányok vannak többen, tehát
van miből válogatni. A fiús szülők pedig annál büszkébbek, minél több strigulával rendelkezik a gyerek, amit ők tapasztalatszerzés címen könyvelnek el. Szívélyesen fogadják a csinosabbnál csinosabb fiatal lányokat a lakásukban,
apuka még meg is veregeti a nagy fia vállát, hogy háromhetente vagy jobb esetben kéthavonta egymásnak adják a kilincset a kislányok. Talán csak az óvszerhasználatra hívják fel a figyelmet a kedves szülők - igaz, erre annál nyomatékosabban.
Hogyan kellene csinálniuk?Erre a kérdésre tökéletes és jól bevált recept nem létezik, de azok a gyerekek, akiknek
a szülei a nevelésben a középutat keresik - és gyakran meg is találják -, valahogy másképp intézik a párkapcsolati ügyeiket. Nagyon fontos a szülői minta, amit a gyerek már kiskora óta figyelemmel kísér, és első kapcsolataiban lemásol(!) - ez ugyanis 80%-ban biztosra vehető tény. Ha pedig a módszer beválik, akkor
a többség nem is fog másféle udvarlási módot kipróbálni – hacsak valamilyen szélsőséges körülmény vagy nagy volumenű sérelem nem „kényszeríti” erre. Legyen az a gyengédségre alapozott, harmóniára törekvő minta vagy a másik fél kihasználása - a saját elképzelések és vágyak kielégítésére -,
a tinédzser viselkedési tárháza leginkább a szülők mintáját követi. Nyilván hatással vannak a kamaszokra a barátok és a média is, valamint sok élethelyzetet ezeknek segítségével
oldanak meg, viszont ha
a szülőnek sikerül jó kapcsolatban maradni a gyerekkel, akkor hatással lehet a média-használatra, továbbá a baráti kör megválogatásában is adhat erőteljes tanácsot.
Természetesen a hibáktól nem lehet megóvni a gyereket, sőt, nem is szabad, mivel ezen keresztül tapasztalja meg az élet súlyát - és akarva-akaratlanul ezekből tanul a legtöbbet. Azonban a legnagyobb rugalmassággal sem szabad azt megengedni, hogy
kikerüljön a csemete a család látómezejéből, hiszen akkor példamutatás ide vagy oda, 75%-kal növeljük meg az esélyét annak, hogy
elszabadul a pokol!
Dani Erika 
