A nevetés fájdalomcsillapító, de csak az igazán ellenállhatatlan, hasrengető fajtájú - állítják brit kutatók. A tesztalanyokkal kacagtató és unalmas filmeket nézettek, majd megmérték fájdalom küszöbüket. Az oxfordi egyetem tudósai kísérleti alanyok egy csoportjával negyedórán át kacagtató filmeket nézettek, egy másikkal pedig unalmas felvételeket, például golfozást. A mozizást követően tesztelték fájdalomtűrő képességüket, és a kutatók arra jutottak, hogy
akik jól "kiröhögték magukat", 10%-kal jobban tűrték a fájdalmat, mint az unatkozó csapat tagjai.
A tudósok hangúlyozzák, hogy
csakis a mélyről jövő nevetésnek van fájdalomcsitító hatása, a kuncogásnak, kacarászásnak nincs fiziológiai szerepe. Robin Dunbar professzor úgy sejti, hogy az ellenállhatatlan, már-már fájó röhögés a tüdők "kiürítése" révén - ami fájdalmat kelt - endorfinokat szabadít fel a szervezetben, ezek pedig tompítják a fájdalomérzetet.
Ami a humoros filmeket illeti, nem egyformán "vizsgáztak" a különböző műfajok. Az együgyűbb, csihi-puhi, tortahajigálós, ülepen rugdalós - úgynevezett slapstick - komédia szerepelt a legjobban - mint amilyenek például a
Bud Spencer-Terence Hill filmek -, amelyhez Dunbar professzor ugyanakkor hozzásorolja a brit
Mr. Beant is. Ugyanakkor az intellektuálisabb monológhumor nem vált be. Azonban a szituációs vígjátékok - sitcomok - is „jól röhögtették”az alanyokat, például az amerikai
Jóbarátok sorozat részletei.
A kutatók nem mérték közvetlenül az alanyok endorfinszintjének alakulását, mert
ahhoz gerincvelő-csapolás kell, ami hamar az ajkakra fagyaszthatta volna a mosolyt. Ehelyett a fájdalomtűrésüket például azzal vizsgálták, hogy mennyi ideig bírnak fogni egy zacskó jeget. Ezt minél tovább bírták, annál több endorfin termelődött előtte a röhögéstől.
Dunbar professzor nem új gyógykezelést akar kifejleszteni a kísérletezéssel, hanem a nevetés 2 millió évvel ezelőtti szerepét szeretné megfejteni az emberiség kialakulásában, közösségkovácsoló hatásában.
Minden majom képes nevetni, de csak az ember tud olyan mélyről jövőn, hogy az endorfint szabadít fel. Dunbar szerint lehet, hogy 2 millió éve a mély kacagás révén alakulhattak ki 100 fős hordák az embereknél, míg a majomkolóniák a maximális létszáma 50 körül mozgott.
Tréfa Nikoletta / MTI 
