A téli álmukat alvó apró emlősök életét nagy valószínűséggel meghosszabbítja a hibernálás - vélik osztrák tudósok, akik kísérleteik alatt napi 16 órán át sötétben tartották állatkáikat. Mint mondják, ez a hörcsögöknek nem káros, ám sok hasznos információval lettek gazdagabbak. Korábbi vizsgálatok már rávilágítottak az ok-okozati összefüggésre a
hibernáció és az
élethossz között. A bécsi Állatorvostudományi Egyetem kutatóinak - Christopher Turbill vezetésével - azonban most első ízben sikerült kimutatniuk ennek a biológiai mechanizmusát - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.
Az osztrák tudósok a dzsungáriai törpehörcsöggel (Phodopus sungorus) végezték kutatásaikat. Az aprócska, 6-11 centiméteres, 50 grammos "szőrpamacsok" barlangjukat 1 méterre a föld alá ássák, ahol az év hideg szakában
téli álmukat alusszák, ezalatt testhőmérsékletük kevéssel fagypont fölé süllyed.
A kutatók 25 ivarérett nősténnyel kísérleteztek, amelyek idejük java részét sötétben töltötték: a nap 24 órájából mindössze 8 óra napfény jutott osztályrészül a kísérleti állatoknak. Az "áltéli" viszonyok hibernációs válaszreakciót váltottak ki az állatoknál.
A 
hibernáció során a melegvérű állatok jelentős időt töltenek olyan állapotban, amikor testhőmérsékletük jóval a normális szint alatt van. Ezt az alacsony testhőmérsékletű állapotot az állatok ernyedt mozdulatlansága után torpornak nevezik. Száznyolcvan napon át a rágcsálók felének kellemes, 20 Celsius fokos hőmérsékletet biztosítottak, míg a többiek dermesztőbb, mindössze 9 Celsius fokos környezetben töltötték idejüket. Mindkét csoportot "svédasztalos" kínálat várta, vagyis annyit ehettek, amennyit csak akartak. Az eredményeket értékelve a kutatók megkülönböztették a
felületes torport, vagyis amikor az állatok testhőmérséklete 29 Celsius fok alá süllyedt, valamint a mély torport, amikor 25 Celsius foknál is alacsonyabb volt a rágcsálók hőmérséklete. A változásokat a hörcsögök bőre alá ültetett mikroérzékelőkkel követték nyomon.
Christopher Turbill és kollégái azt feltételezték, hogy az energiatakarékos téli "üzemmód" a
telomérekre, a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található rövid "védősapkákra", valamint ezek regenerálását szolgáló teloméráz nevű enzimre
van hatással. A telomérek megakadályozzák, hogy a kromoszómavégek összetapadjanak, a sejtosztódás során pedig védik a DNS-t a folyamatos rövidülés káros hatásaitól. Minél hosszabb a telomér-szakasz, annál több osztódásra képes a sejt anélkül, hogy génkészlete sérülne. Az emberi sejtek körülbelül 50 osztódásra képesek, ezt követően a
DNS sérülése már jelentős. Ez a biológiai óra szabja meg, hogy egy élőlény milyen hosszan élhet. Ha a telomérek
rövidülését megakadályozzák, illetve visszapótolják, a sejtek élettartama elméletileg végtelenre nő.
A törpehörcsögök esetében a napi torpor, amely több órán át tartott, valamilyen módon nemcsak megóvta a teloméreket, hanem
elősegítette azok regenerálódását is.
"Ez a hatás a mély torporban lévő rágcsálóknál, amelyek javarészt a hidegben tartott állatoknál alakult ki, kifejezettebb volt" - hangsúlyozta Christopher Turbill, hozzátéve: a torpor és az alvás két különböző élettani állapot.
Az emberi test hőmérséklete nem csökken számottevően
az alvás alatt, ahogy nem lassul le az anyagcseréje sem.
"A tudomány ily módon nem került közelebb ahhoz, hogy kitalálja, mily módon érhető el az ember esetében valamiféle hibernáció" - mutatott rá Christopher Turbill.
Váczy Laura
Forrás: MTI 
